Első lépésben a vérpályában keringő mikroszkópikus méretű lárvákat (mikrofiláriákat) vesszük célba. Fontos az elpusztításuk, mert gyógyszeres kezeléssel csak rövid ideig férkőzhetünk a közelükbe, azután hónapokra elbújnak a szervezetben. A kezelés első lépésével tehát azt biztosítjuk, hogy a kifejlett férgeknek ne legyen utánpótlása.

Ezt követi a doxiciklines kezelés. A doxiciklin egy antibiotikum, nem a szívférget magát, hanem a vele szimbiózisban élő Wolbachia baktériumot pusztítja el: ettől a szívférgek legyengülnek, szaporodásuk zavart lesz.

A harmadik lépésben totális győzelmet aratunk egy igen hatékony injekciós kezeléssel. Az injekciókat három alkalommal adjuk, a kezelés megkezdésétől számított 60., 90., és 91. napon. A beadás bódításban, infúziós és gyógyszeres támogatás mellett történik, mélyen a gerinc mellett futó ágyéki izomba.

Fontos a körültekintő és szakszerű beadás: egyetemünk belgyógyászatán vizsgálták, hogy a súlyosan szövetizgató hatású hatóanyag mennyi idő alatt oszlik el a beadás helyéről. Ha a beadás helyét 30 percen keresztül nyomás alatt tartjuk, elkerülhető a helyi reakció, amit a gyógyszer okozhat.

Szintén fontos feladat, hogy az injekciós kezelést követő 3-4. hetekben biztosítsuk azt, hogy az elpusztított paraziták ne ékelődjenek be a kisebb erekbe. A szervezet lassan elbontja és elhordja hulladékukat, de ehhez időre van szükség. Biztosítanunk kell azt, hogy a kutya vérnyomása minél alacsonyabban maradjon, ezért a kezelést követő hetekben szigorú mozgáskorlátozás szükséges. Tapasztalataink szerint a gazdik többsége jobban tart ettől a pihenő-időszaktól, mint magától a kezeléstől. Szinte minden esetben nagy tehernek érzik, hogy ennyi időre nyugalmat biztosítsanak a kutyának. Pedig aggodalomra semmi ok: a kennel vagy lakás nyugalma, és a rövid séták éppen elegendőnek szoktak ahhoz lenni, hogy ne történhessen baj.

Azt hiszem, az állatorvosi munka egyik legdiadalmasabb pillanata az, amikor egy egykor szívférges kutyánál már hetekkel a kezelést követően, feszült várakozással figyeljük a tesztet, és megpillantjuk az egyetlen csíkot! Be kell ismernem, ezzel az érzéssel nem lehet betelni, bizony, néha elpattan a húr: az örömkönnyes győzelmi pillanatok meghatottsága olykor a mai napig elragad minket is.